3 fontosabb szempont a részvényválasztásnál a stílusnál: 1) Jó vállalat, 2) Jó részvény, 3) Jó áron

A közelmúltbeli kamatemelkedés miatt egyre többen úgy vélik, hogy itt az ideje növelni a value (érték) részvények súlyát a portfólióban. Hosszú távon azonban a növekedési és az érték részvények közötti különbségtétel valójában nem számít sokat.

Egy igazán kiváló befektető vajon növekedési részvényekkel keres, de érték részvényekkel veszít? Mindenkinek megvan a saját stílusa, de az igazi profik nem hibáztatják az eszközeiket.Valójában a részvénykiválasztásnál a stílusnál sokkal fontosabb három tényező: 1) jó vállalat, 2) jó részvény, 3) jó áron vásárolni. Mi a rejtett jelentése ennek a nyilvánvalónak tűnő kérdésnek?

1) Jó vállalat – Végül is Growth (növekedés).

Egy jó vállalat egyszerűen fogalmazva egy növekvő vállalat. És méghozzá fenntartható módon. Akkor a nem növekvő vállalatok nem vonzóak? Természetesen nem.A vállalati érték végül is honnan származik? A vállalat profitjából. Akkor pedig a profitnak hogyan kell növekednie? A bevételnek kell nőnie, vagy a profitmarzsnak kell emelkednie. Hogy felmérjük, hogyan növelhető a bevétel vagy a profitmarzs, megvizsgáljuk a technológiát, a tőkeerőt, a hálózatot, a vásárlói lojalitást, a versenytársakat, és így tovább.

A kapitalista rendszerben, a rendkívül ritka, nagy gazdasági válságoktól eltekintve, mindig inflációs környezetben élünk. Ez azt jelenti, hogy az idő múlásával a névleges pénz értéke csökken, ez természetes, nem pedig furcsa. A vállalatok által termelt bevétel és profit? Természetesen névleges érték. Ezért a nem növekvő vállalatok képtelenek megvédeni a saját értéküket az inflációtól. Védd meg a vagyonotokat az inflációtól! Hol hallottuk már ezt? Be akartuk fedezni a vagyonunkat az infláció ellen a részvényekbe történő befektetéssel, de a vállalat nem növekszik? Nincs értelme a befektetésnek.

Vannak azonban olyan esetek, amikor a nem növekvő vállalatok is vonzóak lehetnek befektetési szempontból. Ez a vállalat múltbeli eredményeiből, vagyis az eszközértékéből származik, de ebben az esetben két feltételnek kell teljesülnie. 1) Az eszközérték realizálódásának időpontja előre jelezhetően a közeli jövőben kell, hogy bekövetkezzen, 2) Az eszközérték realizálódása esetén az elosztásnak minden részvényes számára egyenlőnek kell lennie. Hogyan tudjuk megállapítani a 2. pontot? Később a jó részvényekkel kapcsolatos részben olvashatunk a jó Management (vezetés) fontosságáról.

2) Jó részvény – Végül is Management (vezetés).

A 2. pont olvasása közben néhány befektető azt gondolhatja, hogy ez nem más, mint az 1. pontban leírtak. Sajnos azonban előfordul, hogy egy jó vállalat nem jó részvény. Különösen a koreai tőzsdén elég gyakori ez a jelenség. Miért? Mert a vezetőség rossz. Milyen értelemben? Abban az értelemben, hogy nem tartják tiszteletben a kisebbségi részvényesek érdekeit.

Rengetegszer hallottuk már, hogy ha részvényt vásárolunk, akkor a vállalat tulajdonosává válunk, és üzletemberként kell szemlélnünk a befektetést. Ez azonban csak akkor igaz, ha a befektetésünk tárgya egy megbízható személy. Sokat hallottunk már olyan történetekről, amikor egy sikeres üzletember a bizalmába fogadott üzlettársa árulása miatt egy csapásra elveszítette vagyonát, és csődbe ment. Ez nemcsak az üzleti életben fordul elő, hanem a részvénybefektetések során is. Fontos megjegyezni, hogy a kisebbségi részvényesként való részvétel azt jelenti, hogy a többségi részvényesekre bízzuk a pénzünket.

3) Jó ár – Végül is Értékelés. De ez a legnehezebb téma. 

A 3. pont talán a legegyszerűbben érthető.Jó ár? Minél olcsóbban veszünk, annál jobb. De mi a probléma? Az, hogy ha túl sokáig várunk, csak ujjonghatunk a kudarc miatt.Valójában a kisbefektetők számára az értékelés az egyik legnagyobb kihívás. Azoknak az intézményi befektetőknek, akik naponta ezzel foglalkoznak, ez a téma mindig is nehéz volt.És a legtöbb esetben a helyes választ nem mi határozzuk meg, hanem a piac adja meg, ezért a kisbefektetőknek nem szabad túlságosan szigorú kritériumokat felállítaniuk, inkább rugalmasan kell alkalmazkodniuk.

Én idén a 10-szeres P/E arányú (ár/nyereség arány) részvényt veszem meg, és holnapután a 15-szörös P/E arányon adom el. Ennek alapján a vételi ár ennyi, az eladási ár pedig ennyi. Ez a terv első pillantásra tökéletesnek tűnik, de a valóságban rendkívül nehéz megvalósítani. Különösen nehéz a jelenlegi és a holnaputáni év profitját megjósolni, de a két értékelési határ meghatározása még nehezebb. Mivel mindenki nehezen boldogul ezzel, általában a következő két kritériumot alkalmazzák: 1) a múltbeli adatok, 2) a versenytársak adatai. 1) A múltbeli átlagok alapján a befektetés időtartama nem ismert, és ha a szórás nagy, akkor értelmét veszti. 2) A versenytársak adatai esetén gyakran előfordul, hogy ha a mi vállalatunk rossz, akkor a versenytárs is rossz, ha a mi vállalatunk jó, akkor a versenytárs is jó, így nem tekinthető független változónak. Mi a konklúzió? Az értékelés nehéz, ne legyünk túlzottan szigorúak.